Van valami nyugtalanító abban, amikor a világ klímakutatói egyszerre kezdenek ugyanabba az irányba nézni. Most pontosan ez történik napjainkban. Egyre több modell mutatja azt, hogy 2026-ban egy rendkívül erős El Niño alakulhat ki. Olyan erős, hogy egyes elemzések már az 1877-es eseményhez hasonlítják, amelyet a történelem egyik legsúlyosabb El Niño periódusaként tartanak számon.
Az El Niño lényege, hogy a Csendes-óceán egyenlítői térségében hatalmas vízfelület melegszik fel az átlagosnál jóval magasabb hőmérsékletre. Ez elsőre távolinak tűnik, valójában azonban az egész bolygó légköri rendszerét képes megváltoztatni. Nem azért érdekes, mert melegebb lesz egy óceán valahol a világ másik végén, hanem azért, mert ettől megváltoznak a futóáramlások, a ciklonok útvonalai, a légnyomási rendszerek és végső soron az időjárás is.
A múltban az erős El Niño események világszerte okoztak pusztító aszályokat, terméskieséseket, áradásokat, hőhullámokat és vízhiányt. Az 1877-es eseményt több tízmillió halálesettel hozzák összefüggésbe Indiától Kínán át Afrikáig.
Érdekesség: 1877 körül a Föld népessége nagyjából 1,4–1,5 milliárd fő volt. Összehasonlításképp: ma több mint 8 milliárd ember él a bolygón, tehát az emberiség létszáma azóta körülbelül ötszörösére nőtt. Ez azért érdekes az 1877-es „szuper El Niño” kapcsán, mert akkor egy sokkal kisebb és kevésbé globalizált világban is óriási humanitárius katasztrófát okozott. A történészek becslése szerint az akkori eseményhez kapcsolódó éhínségek és járványok világszerte több tízmillió ember halálához járulhattak hozzá.
Magyarországon azonban nem úgy jelentkezik, hogy „sok eső jön”. Sőt. A jelenlegi modellek alapján inkább az látszik, hogy Közép-Európa egy melegebb, instabilabb és szélsőségesebb időjárási mintázat felé haladhat. Ez a gyakorlatban könnyen jelentheti azt, hogy hosszabb száraz időszakok alakulnak ki, miközben időnként nagy zivatarok és felhőszakadások csapnak le.
Pont ez benne az alattomos.
A meteorológiával foglalkozó weboldalak egy-egy terület átlagos csapadékmennyiségét mutatják napi, heti vagy akár éves bontásban. Ha csak ezt néznénk akár meg is nyugodhatnánk. Alig van eltérés az évszázados átlagokhoz képest. Pedig egy két napos lassú eső és egy 15 perces zivatar között nagy különbség van - mégha milliméterre pontosan ugyanannyi víz gyűlt is a mérőedénybe.
Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy ha néha óriási viharok vannak, akkor nincs aszály. Pedig lehet úgy is vízhiány, hogy közben egy-egy délután alatt leesik egy havi csapadék. A probléma ugyanis nem csak az eső mennyisége, hanem annak eloszlása is. A lassú, csendes, többnapos esők helyett egyre inkább rövid, agresszív zivatarok jöhetnek, amelyekből a víz jelentős része egyszerűen elfolyik a száraz talaj felszínén.
Közben a hőmérséklet emelkedése tovább fokozza a párolgást. A talaj gyorsabban veszít nedvességet, a növényzet nagyobb stressz alá kerül, és egyre több vízre lenne szükség éppen akkor, amikor egyre kevesebb áll rendelkezésre.
A helyzetet súlyosbítja, hogy mindez már nem egy „normál” klímán történik. A bolygó óceánjai jelenleg rekordközeli hőmérsékleten vannak. A légkör eleve melegebb, mint évtizedekkel ezelőtt volt. Sok térség már most vízhiánnyal küzd. Egy erős El Niño erre a már eleve túlfűtött rendszerre érkezhet rá.
És itt válik igazán érdekessé Közép-Európa helyzete.
Az ilyen globális mintázatok gyakran kedveznek a tartós magasnyomású blokkok kialakulásának Európa fölött. Ez magyarra lefordítva annyit jelent, hogy hosszú ideig stabil, forró, száraz idő tud beragadni a térségbe. Az atlanti frontok nehezebben jutnak el hozzánk, a ciklonpályák eltolódnak, és miközben néha kialakulhatnak heves lokális viharok, a tartós országos csapadék egyre ritkábbá válhat.
Ez az a kombináció, amely mezőgazdasági szempontból különösen veszélyes. Nem feltétlenül a teljes csapadékmennyiség omlik össze, hanem a rendszer válik kiszámíthatatlanná.
Persze fontos hozzátenni, hogy ezek még mindig modellek. Az El Niño végső erőssége még nem ismert, és Európa időjárása különösen nehezen előre jelezhető hosszú távon. De az, hogy a modellek egyre nagyobb része ugyanabba az irányba mutat, már önmagában figyelemre méltó.
A kérdés most már inkább az, hogy a következő években mennyire válik normálissá az, amit korábban szélsőségnek neveztünk. És az, hogyan kell erre felkészülnünk.
Forrás: NATIONAL OCEANIC AND ATMOSPHERIC ADMINISTRATION
Illusztráció: Courtesy NASA/JPL-Caltech.